Nem hiszem hogy csak én vagyok nehéz helyzetbe 1-1 ismerkedés kapcsán. Rengeteg mindenre kell oda figyelni nőként, hogy azt a hatást keltsük, amit szeretnénk.
Ha egy olyan fél szeretne tőled valamit, aki nálad nem befutó, akkor el kell utasítani. Viszont vannak férfiak akik kitartóak és nem elég nekik egy jól artikulált, határozott NEM. Ilyenkor sajnos akarva-akaratlanul be kell keményíteni. Bunkónak kell lenni, de csak és kizárólag azért, hogy ne rabold feleslegesen az idejét, mert Te tisztában vagy azzal, hogy semmi esélye.
A nehezebb és összetettebb feladat ott kezdődik, amikor egy sráccal kölcsönös a szimpátia. Kezdjük az ismerkedés fázisától. Mit lehet neki elmondani? Mennyire add ki magad? Mennyire nyílj meg? Milyennek mutasd magad? Kellenek az áll arcok? Tartoztam mind két kategóriába: kezdetektől megnyíltam vagy abszolút nem nyíltam meg hosszabb idő után sem.
Bár az én esetemben ez még nehezebb kérdés, mint az átlag embereknél. Egyrészt minden porcikám szeretne egy lelki társat maga mellé, nem csak párt szeretnék magamnak, hanem egy legjobb barátot is. A probléma csak az, hogy ezt egy személyben. Másrészt, és sajnos ez a meghatározóbb rész, nem tudok bízni az emberekben. Szeretnék hinni nekik, kételkedés nélkül hallgatni szavaikat, de egyenlőre nem megy.
Hogyan tudnék páromra lelni, ha egyetlen ember szavában sem hiszek? Ha keresem a hazugság jeleit ok nélkül?
Visszatérve. Első randi. Hogyan öltözz fel, hogyan viselkedj?
Mindig is azt vallottam hogy egy randira sem szabad túl öltözni. Legyél szép, ápolt, sminkeld ki magad szolidan, frissen mosott haj, és a ruhád pont annyit mutasson amennyit kell. Nem tartom jó taktikának, hogy feltárod mindened, ugyanis már nem lesz mire kíváncsinak lennie. Nevess a viccein, de csak finoman, ne kezdj el vonyítani, esetleg visítani, mert nem nőies. A mozdulataid, a járásod legyen kifinomult, legyél dög. Alattomosan csavard el a fejét, anélkül, hogy bármi csalafintaságot észre venne. Add magad, de ne teljesen. Mutass érdeklődést, de érdektelenséget is. Náluk így indul be a vadász ösztön, arra vadásznak, akinél esélyüket sem látják. Az önbizalmuknak kell a tudat, a skalp, hogy sikerült ezt is.
Ha az első randiról hazaértél, legyél még közömbösebb. Hagyd, hogy ő keressen. Hagyd, hogy férfi lehessen. Ne fuss utána, bármennyire oda vagy érte. Annyira legyél kedves, hogy érezze, szimpatikus. De egy fokkal sem szabad jobban. Te kezdd kérdezgetni őt. Bensőségesebb dolgokról. Ebből letudod szűrni, hogy mennyire adja ki magát, és ahhoz viszonyítsd te is a bizalmadat felé. Ahogy telnek a hetek, a randik, az ismerkedés fázisa, úgy oldd le magadról a jégkirálynő szerepét, lássa értelmét hódítani, maradni.
Szépen lassan dobd le magadról a felszínességet, a látszatot. Add magad! Téged ismerjen meg, ne egy tömeg, átlag embert. Add meg neki a lehetőséget, hogy eldönthesse, hogy a sallang nélkül is kellesz-e neki. Ez az ő választása, nem a tiéd, akármennyire szeretnéd, hogy maradjon, rajta áll!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Megvalósító Macska · http://megvalositas.blog.hu/ 2013.11.14. 21:07:58
Én sok nemet kiosztottam, mire valaki "meghódíthatott", ez volt 17 éves koromban. Nem volt sok kapcsolatom, viszont annál mélyebbek voltak. Azt is észrevettem, minél régebb óta ismertem a kapcsolat előtt az illetőt, annál hosszabb volt maga a kapcsolat is. (De persze titkon azért remélem, ami most van, az lesz a leghosszabb, ami csak az életembe belefér ;D)
Szóval, remélem, lesz még bejegyzésed és olvashatlak majd újra! :) (Tervezek írni egyébként az én pár-"keresési" módszeremről, ha érdekel, nézz be a blogomba a jövő hét végefelé)
Üdv:
M.M.