tinilife

Nem hiszem hogy csak én vagyok nehéz helyzetbe 1-1 ismerkedés kapcsán. Rengeteg mindenre kell oda figyelni nőként, hogy azt a hatást keltsük, amit szeretnénk.

Ha egy olyan fél szeretne tőled valamit, aki nálad nem befutó, akkor el kell utasítani. Viszont vannak férfiak akik kitartóak és nem elég nekik egy jól artikulált, határozott NEM. Ilyenkor sajnos akarva-akaratlanul be kell keményíteni. Bunkónak kell lenni, de csak és kizárólag azért, hogy ne rabold feleslegesen az idejét, mert Te tisztában vagy azzal, hogy semmi esélye.
A nehezebb és összetettebb feladat ott kezdődik, amikor egy sráccal kölcsönös a szimpátia. Kezdjük az ismerkedés fázisától. Mit lehet neki elmondani? Mennyire add ki magad? Mennyire nyílj meg? Milyennek mutasd magad? Kellenek az áll arcok? Tartoztam mind két kategóriába: kezdetektől megnyíltam vagy abszolút nem nyíltam meg hosszabb idő után sem.

Bár az én esetemben ez még nehezebb kérdés, mint az átlag embereknél. Egyrészt minden porcikám szeretne egy lelki társat maga mellé, nem csak párt szeretnék magamnak, hanem egy legjobb barátot is. A probléma csak az, hogy ezt egy személyben. Másrészt, és sajnos ez a meghatározóbb rész, nem tudok bízni az emberekben. Szeretnék hinni nekik, kételkedés nélkül hallgatni szavaikat, de egyenlőre nem megy.
Hogyan tudnék páromra lelni, ha egyetlen ember szavában sem hiszek? Ha keresem a hazugság jeleit ok nélkül?
Visszatérve. Első randi. Hogyan öltözz fel, hogyan viselkedj?

Mindig is azt vallottam hogy egy randira sem szabad túl öltözni. Legyél szép, ápolt, sminkeld ki magad szolidan, frissen mosott haj, és a ruhád pont annyit mutasson amennyit kell. Nem tartom jó taktikának, hogy feltárod mindened, ugyanis már nem lesz mire kíváncsinak lennie. Nevess a viccein, de csak finoman, ne kezdj el vonyítani, esetleg visítani, mert nem nőies. A mozdulataid, a járásod legyen kifinomult, legyél dög. Alattomosan csavard el a fejét, anélkül, hogy bármi csalafintaságot észre venne. Add magad, de ne teljesen. Mutass érdeklődést, de érdektelenséget is. Náluk így indul be a vadász ösztön, arra vadásznak, akinél esélyüket sem látják. Az önbizalmuknak kell a tudat, a skalp, hogy sikerült ezt is. 

Ha az első randiról hazaértél, legyél még közömbösebb. Hagyd, hogy ő keressen. Hagyd, hogy férfi lehessen. Ne fuss utána, bármennyire oda vagy érte. Annyira legyél kedves, hogy érezze, szimpatikus. De egy fokkal sem szabad jobban. Te kezdd kérdezgetni őt. Bensőségesebb dolgokról. Ebből letudod szűrni, hogy mennyire adja ki magát, és ahhoz viszonyítsd te is a bizalmadat felé. Ahogy telnek a hetek, a randik, az ismerkedés fázisa, úgy oldd le magadról a jégkirálynő szerepét, lássa értelmét hódítani, maradni.

Szépen lassan dobd le magadról a felszínességet, a látszatot. Add magad! Téged ismerjen meg, ne egy tömeg, átlag embert. Add meg neki a lehetőséget, hogy eldönthesse, hogy a sallang nélkül is kellesz-e neki. Ez az ő választása, nem a tiéd, akármennyire szeretnéd, hogy maradjon, rajta áll!

Halottak Napja

Tegnap volt November 1-je, amikor megemlékeztünk elhunyt szeretteinkről. Neked volt kire? Nyilván igen, részvétem neked, Olvasóm.

Eddig is volt kire gondolnom ezen a napon, de idén fájóbb, mint valaha. Idén távozott tőlem két családtagom is, az egyikkel közelebbi viszonyt ápoltunk, a másikkal már valamivel távolabbit, de az ő búcsúztatása is fájó volt.

2005-ben meghalt anyai ágon a nagymamám, 2008-ban anyai ágon a nagypapám, Idén apai ágon távozott a szeretett nagymamám és később, de még ebben az évben, elhunyt a nagybácsikám is.

Megmondom őszintén, drága nagymamikám hiányzik legjobban jelenleg. Még mindig nagyon fáj, hogy elment, még akkor is, ha ezt a legkevesebb fájdalommal tette.

Április 11-én, egy csütörtöki délután, ülök az iskolában, unalmas történelem órán. Apukám egy váratlan pillanatban ír egy üzenetet, hogy ahogy tudok, menjek ki, suli előtt vár. Nem tudtam elszabadulni, de éreztem, hogy baj van. Kimentem és beültem a taxijába és láttam, hogy sír. Sosem láttam őt sírni. Kérdeztem mi történt, mi a baj, biztos nem akkora, hogy sírni keljen. Annyit tudott kinyögni, hogy meghalt. Nézek rá hatalmas rémült fejjel, hogy mégis kicsoda… Erre csak annyi, hogy a mama. Ahogy kimondta ezt a szót, minden összeomlott bennem, és elkezdtem zokogni. Az én nagyikám nem mehetett, neki még köztünk a helye, ezek a szavak voltak a fejemben.

Bevallom, önző vagyok, mert nekem szükségem volt, van is rá. Halála előtti időben, minden hónapban mentem befizetni a számláit, lementem vásárolni a boltba, meséltem neki, bár inkább ő nekem. Ő egy igazi mesemondó volt, ezer történet, az életét mesélte el mindig, rengeteg sztori. Beleélte magát, nevetett, ha visszaemlékezett a vicces dolgokra, és elszomorodott, ha szomorút mesélt. Akármit mondtam a napjaimból, mindig fűződött hozzá egy elmondásra váró történet. Káromkodott és szidott mindenkit, az ember, ahogy hallgatta őt, mosolyogni volt kedve. Rengeteg édessége volt, ami csak arra várt, hogy a gyerekeinek vagy az unokáinak az asztalra tehesse.

Várta már hogy 18 legyek, és vehessek neki cigarettát és sört, neki ez volt a kenyér. Az utóbbi időben már mondta, hogy biztos kiadják, mert olyan nagy vagyok, többnek nézek ki. Akkoriban még nem volt trafik, ami az ő dolgát megnehezítette volna.

Ha nála voltam, mindig zúgott a fejem a hangos tévétől. Szegénykém süket volt, de a jelenlétünkben azért inkább tekintettel volt ránk és feliratosan filmezett. Nagyon rafinált nagyim volt. Kiskorunktól kezdve jártunk hozzá és neki szokása volt, hogy minden délután lefeküdt aludni. Nekünk mindig mondta, hogy csak feküdjünk le, de még véletlenül se aludjunk, ne merjünk aludni. Ezzel mintha egy altatót dalolt volna a fülünkbe, már aludtunk is. Ez volt a célja.

Nála igazságosabb nagyszülőt nem ismertem még a barátaimnál se. Ha én kaptam, kapott nővérem is, és ha ő kapott, akkor én is. Ha az unokatestvérem kapott, akkor kaptunk mi is. Nem volt kivételezés. Mindenkit ugyanannyira, egyenrangúan szeretett, ha pedig mégsem, akkor a lehető legjobban titkolta.

Na, Ő volt az én nagymamám. Most pedig mesélj te. Ülj le, és írd le egy papírra, aki elhunyt, mi jut róla eszedbe, hogy tudnád nekem, idegennek bemutatni.

Nyugodjatok Békében Szeretteink. Nincs nap, hogy ne jutnátok eszünkbe és tudjuk, hogy vigyáztok ránk és őrzitek álmainkat.